These sentences are disturbing from Jesus Christ, but true, even two thousand years after his death. His crucifixion and resurrection did not end his conquest in the world rather jumpstarted it. We can feel that today too.
I had to go to service my car recently, where the mechanic told me, he was baptized in our church and grew up in our congregation. He told me also that he moved away, but he keeps telling his wife that he misses the Hungarian Reformed Church. His wife’s response is often the same. “Why would you want to go back in time, the church does not change, everything is the same all the time. Even the ministers look ridiculous in that old fashioned cape. They look like Dracula. Why can’t they just losing up?” We hear conversations like this among ourselves and we carry similar questions in our minds that may divide us as Jesus said it, but also demands a response from us. We all have different experiences and needs in life, which at the end produces breaking points in our relationships, yet the love of God through Jesus Christ keeps us on the ground to stay on our feet and maintain our course the best we can. Families may split apart when someone decides to follow Christ, while other refuses to do so. The question of Jesus for us is this, are we ready to make a sacrifice, step out of our comfort zone in order to follow Jesus Christ? What would you do if God would ask you to give up something for him today? Would you follow him or would you choose to remain the same?
,,Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem - mondom nektek -, hanem inkább meghasonlást.” – Lukács 12:51
Meghökkentő mondatok ezek a Jézus Krisztustól, még évezredek eltelte után is, de valósak. Krisztus halála a keresztfán és a feltámadása sem vetett véget hódító missziójának, inkább egy nagyobb sebeséggel és elszántsággal folytatódott. Szavai tükrözik a valóságot ma is. A közelmúltban az autómat kellett javíttassam, amikor a szerelővel szóbaelegyedtem.Elmesélte, hogy a mi templomunkba keresztelték meg, a gyülekezetünkben nőtt fel, jelenleg pedig egy távoli városban lakik, de vissza vágyik a templomi közösségünkbe. Elmondása szerint ezt mindig mondja a feleségének is, aki rendszerint lebeszéli arról, hogy vasárnap templomunkba jöjjenek. Ilyeneket mond neki: ,,Nem kell mindig a múltba keresni a boldogságot.Nincs szükség a templomra, mert ott nem változik semmi, minden mindig ugyanaz. A lelkészek is furcsák abban a köpönyegben, úgy néznek ki, mint drakula.Miért nem tudnak haladni a korral?” Gyakran hallunk hasonló gondolatokat másoktól is. Sokszor saját magunkat is rajtakapjuk, hogy kételkedünk, meghasonlunk, ahogy a Jézus Krisztus is mondja, miközben az Úr vár a reakciónkra.Mindnyájunk élete különbözik, de mégis eljut az ember mindig egy törésvonalhoz, amikor csak az Isten szeretetére támaszkodhat, hogy a helyes úton maradjon. Vannak családok, ahol felborul minden, amikor valaki úgy dönt, hogy a Jézus Krisztust követi és vannak olyan családok, ahol valaki hátat fordít Istennek és akkor születik meg a törés. A kérdés számunkra az, hogy mi mennyire vagyunk áldozatkészek. Mikor tudjuk feladni azt, ami kényelmes és megszokott számunkra azért, hogy a Krisztust kövessük? Te milyen áldozatot hoznál ma, ha az Úr megszólítana, hogy szükség van rád?
Copyright © 2016, by Rev. Tamas Devecseri, all rights reserve