Kedves Testvérek!
Gyülekezetünk Missziós Bizottsága a 2016-os évben is próbálja az Isten szeretetét és gondoskdó kegyelmét tovább adni, gyakorolni helyi, országos és nemzetközi szinten. Az év első hetében az alábbi levél érkezett hozzánk, ami remélhetőleg nem talál süket fülekre. Kérünk, hogy adakozz, templomunk missziós feladatainak támogatására.
Gyülekezetünk Missziós Bizottsága a 2016-os évben is próbálja az Isten szeretetét és gondoskdó kegyelmét tovább adni, gyakorolni helyi, országos és nemzetközi szinten. Az év első hetében az alábbi levél érkezett hozzánk, ami remélhetőleg nem talál süket fülekre. Kérünk, hogy adakozz, templomunk missziós feladatainak támogatására.
Rozsa Enikő vagyok ...pedagógusi diplomával a kezemben...mindig bolyongtam...hiszen ez az a hely, ahol bármi lehetséges... Felfogadtam, hogy sosem hagyom cserben a hivatásom, kiállok a gyerekekért. A szomszéd faluban, Fületelkén 22 szegénysorsú gyerek jár óvodába-iskolába. A szegénység szót, kifejezem, hiszen legtöbb gyerek még a csokis kekszet sem ismerte..: (Nagy hobbym a főzés…és olyannyira elmélyült, hogy ebből is jelesre vizsgáztam ...rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Tavaly véletlenszerűen önkéntes munkában vettem részt, itt bukkantak fel a fületelki gyerekek. Éreztem... itt nincs mentség, ki kell állni mellettük. A marosvásarhelyi kisalapítvány gondozta őket...mikor tudta...ha volt rá tőke, lehetőség. Aztán jött a nagy alkalom... tele szivvel, erővel alig vártam, hogy megismerhessem őket. Van, akinek nem, élnek a szülei, van akinek csak édespja gondoskodik róla, 6 gyereket a nagyszülők, keresztszülők nevelnek. Az alapítvány benyújtja a pályázatot, kevés összeggel segítenek... és az összeg 3-4 hónapra elegendő. Hetente kétszer, hétfőn és szerdán, két kezem által, itthon készítem el az ebédet, desszertet, és utána gyorsan kiszállítom, hiszen 9 km.-re van, hogy melegen megehessék. A gyerekek napi étkeztetése, fejenként 10 lej ($ 2,5), vagyis 220 lej($ 53), naponként. A szégyent félretéve, a közeli pékségtől kértem segítséget kenyérügyben... és sikerült. Már lelkileg megfáradtam... túl sok a teher... az igazságtalanság... az, hogy szenvednek, éheznek ártatlan gyerekek. Ahhoz, hogy főzni tudjak, a Román állam, engedélyt követelt, az Élelmezési Egészségügytől(SANEPID), de minden akadályt, minden próbat kiálltam... és kezemben az engedéllyel alig vártam már, hogy hasznossá is tegyem. A szomorú az... és éppen e miatt irok önöknek... a gyerekek januárig kapnak csak ételt, hiszen nincs több pénzalap. Meg szeretném előzni, a gyerekek kétségbeesett nézését... meg szeretném menteni néha az egész világot... És nem tudom, ha sikerül. A vakációt december 16 án kapják... és ezek a gyerekek 3 hétig nem esznek meleg ételt! Bele gondolni is rossz! Ezt akartam...ezt a kieső időszakot bár kipótolni... de nem sikerult... viszont nem sejtik, hogy az ünnepi asztalukon, ott fog gőzőlögni az önök adományábol, $100 ból elkészített töltöttkáposzta... édesség, gyümölcs... ennyire futja. Ezért hálásak vagyunk, úgy MINDANNYIUKNAK, AKÁRCSAK A JÓ ISTENNEK! IMÁIMBAN OTT VANNAK A GYEREKEK...ŐK...AKIK MINDIG AZ ÁLDOZATOK. Isten áldását kívánjuk minden egyháztagra... a kedves lelkipásztorukra... és fohászkodunk, hogy szívük minden melegével... ránk gondoljanak! TESTVÉRI SZERETETTEL: RÓZSA ENIKŐ-"