A few days ago, during our bible study, we talked about the church as a community, which we and also Christians, since the first century, referred to as a family. It is not a coincidence that even the Lord Jesus Christ called his followers, brothers and sister. He talked to them and took care of them like members of his own family. That is what we do in our church community or at least we try to do, while we also believe and confess that it is something that we should do. Yet, often you hear people turn away from the church and they claim they do not have to be inside of the church in order to believe in God and to be a good Christian. I must tell you, none of us will be ever good Christians because we are all full of sin, cowardice and weakness to trust God fully and love each other as God loves us. However if a person decides to isolate him or herself from the people of God it is impossible to experience the fullness of the Holy Spirit because they lack the willingness to practice Christ’s endurance, empathy and servitude towards one another. Remember the words of the Apostle Paul: “Whenever we have an opportunity, let us work for the good of all and especially for those of the family of faith” (Gal. 6:10). Be peacemakers, counselors among God’s people and try to unite your brothers and sisters where you live and not be tempted to do the work of evil to be a divider and destroyer of God’s children over politics, possessions or pride.
Dear God, I believe in You: in the Father, in the Son, in the Holy Spirit. I have faith in the universal Church, in which I belong and must serve not for my benefit, but for your glory. Amen.
Dear God, I believe in You: in the Father, in the Son, in the Holy Spirit. I have faith in the universal Church, in which I belong and must serve not for my benefit, but for your glory. Amen.
Néhány nappal ezelőtt beszélgettünk a bibliaóra keretein belül a templomi közösségről, amit már az első keresztyének is mint egy családot tartottak számon. Nem véletlen ez, hiszen a Jézus Krisztus is testvéreinek hívta az őt követőket. Úgy beszélt velük, úgy törődött velük, mintha rokoni szálak fűzték volna őt hozzájuk. Ez az amire mi is törekszünk a gyülekezetünkben kisebb-nagyobb sikerrel, hiszen ebben hiszünk és ezt is valljuk meg az Úr előtt. Sokszor mégis hallunk olyan testvérünkről, aki elfordul a templomi közösségtől azt hangoztatva, hogy nem kell ahhoz templomba járni, hogy az ember jó keresztyén legyen. Az igazság az, hogy soha egyikünk sem lesz teljesen jó keresztyén, hiszen bűneink meggátolnak bennünket attól, hogy teljes odaadással megbízzunk Istenben. Gyengék vagyunk és gyávák, hogy úgy tudjunk mindenkit szeretni, ahogy az Úr is szeret bennünket. Az a személy, aki úgy dönt, hogy keresztyén lesz a templom gyülekezete nélkül,az önmagát zárja ki Isten Szentlelkének teljes, sokszor megpróbáltatást jelentő áldásából. A templom gyülekezetének mellőzésével Jézust nem követi az illető, hanem megtagadja, hiszen maga Jézus Krisztus is felvállalta, elviselte a különböző embereket úgy, hogy nem csak meghallgatta őket, hanem feltétel nélkül szolgálta is őket. Pál apostol is erre buzdít bennünket, amikor így ír: ,,tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Galatákhoz 6:10). Legyetek a békesség hírdetői az Úr gyermekei között, ahol a feladatunk, hogy egyesüljünk a bűnös világban, ahol a gonosz erők azon munkálkodnak, hogy bennünket elválasszanak egymástól és Isten szeretetétől.
Drága Isten, hiszek Benned az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. Hiszek az egyetemes anyaszentegyházban, ahová tartozok, ahol szolgállak a Te dicsőségedre. Ámen.
Copyright © 2017, by Rev. Tamas Devecseri, all rights reserved
RSS Feed