Rebirth - Újjászületés

In those days Jesus came from Nazareth of Galilee and was baptized by John in the Jordan. And when he came up out of the water, immediately he saw the heavens being torn open and the Spirit descending on him like a dove. And a voice came from heaven, “You are my beloved Son with you I am well pleased.” Mark 1:9-10

In this first part of the new millennium, pastors or churches experience more funerals than births and baptisms. Of course, that is not true to so called mega churches or as I recently read, in suburban America, where Christianity and church life is on the rise. Regardless, the service and anticipation of Baptism for the clergy remains a serious business, it is a time of deep thinking, preparation, planning, meditating and praying to God. In a way it is partially a moment of total identification of who we are as Christians. It is also a transforming moment, which should be crucial to us all, including every member of the church.
Why do pastors and devoted Christians should think of it so?

The short answer because it is a sacrament, but in more detail, because we want to understand Jesus Christ, our Savior’s desire to be baptized. He did not baptize in the Jordan river to fulfill the law of God, but to fulfill the need of righteousness in the world of God. This cannot be done by humans, but only by God’s intervention.
In addition, we look forward to baptism to gain a new life with a new agenda of who we are, what we supposed to do in this current life and to leave our old self behind in order to shine and glorify the one, true God.

Prayer

Dear God, source of life and righteousness. Teach us to consciously follow you with every single breath that we take through the redeeming love of Jesus Christ. Amen.

Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” Márk 1;9-11

Sajnos, sok egyházról elmondható manapság, hogy több a temetés a gyülekezet életében, mint a születés, illetve a keresztelés. Természetesen vannak kivételek is, mint például az óriás gyülekezetek, de manapság azt is lehet hallani, hogy Amerikában az egyházi élet a városoktól távol levő településeken is virágzik. Akár egyetért valaki a fent említettekkel vagy nem, az biztos, hogy a pap, vagy lelkész számára a keresztelés szolgálata komoly feladat, de lelket melengető öröm is. Minden adandó alkalommal a keresztelés szentsége mély elmélkedést, imádságot, felkészülést igényel, hiszen a keresztség által a megkereszteltnek éreznie kell az Istenhez  való tartozást, a megtisztulás és a megtérés áldását. Az embernek éreznie kell a Krisztus szeretete általi átalakulást, megtisztulást.

Miért különleges dolog ez a lelkész és a keresztyén ember számára?

Röviden, mert a keresztség jegye egy szent sákramentum. Bővebben, mert a keresztségben rejlik saját szándékunk megérteni Istent a Jézus Krisztusban, aki a megváltónk. Őt követjük és tudomásul vesszük, hogy Krisztus nem azért keresztelkedett meg a Jordán folyóban, hogy Isten törvényét érvényre jutassa, hanem azért, hogy örök igazságot szolgáltasson a világnak, hogy győzzön a sötétség erői felett. Erre csak Isten képes, az ember nem.
Mindehez társul az a tény, hogy a keresztség jegyében elfogadjuk az Isten által számunkra felkínált új életet egy új identitással és új célokkal, készen állva arra, hogy azt, ahogyan eddig éltünk magunk mögött tudjuk és Isten dicsőségének fényében tündökölhessünk, ha Őt követjük.

Imádság

Drága Isten, Te vagy az örök élet forrása. Taníts bennünket meg arra, hogy lelkiismeretesen tudjunk követni Téged és töltse ki életünk minden pillanatát a Krisztus önfeláldozó szeretete. Ámen.