Giving Thanks - Hálaadás

I will praise the Lord with my whole heart, In the assembly of the upright and in the congregation. – Psalm 111:1

At the time of Thanksgiving and at the end of the church year, it is wise to look back into history and find sense and meaning of the holiday in our own life. Look for God in your favorite corner of your home, in the laughter of your child, in the voice of cheerful worshippers around you. Let us remind each other to be grateful to God all year around.

As we live in the time of plenty, we still struggle and we still have problems to solve. Perhaps none of them an immediate threat to our existence than the Pilgrims faced, when they arrived to the harsh winter in the new land, America. After the first winter, only half of the Pilgrims survived. While they found mentors in the native Indians, it was God they relied on the most. Their faith yielded them not to complain, but to praise God for all the opportunities that their new freedom presented to them in America.

In this verse of the Psalms, we find courage and an instruction to always be thankful and trust God first and last, because if we rely on objects, people or even ourselves, we find ourselves on unstable grounds. Our wisdom, courage, hope, and peace, they are all come from God. Therefore, gather with believers and praise the Lord our God, who protects us, saves us from all ill and delivers us to eternity through, the king of kings, our Lord and Savior, Jesus Christ.
 
Prayer
​
I praise you, dear God with every breath I take and I trust you, giver of life, sustainer of the righteous. Amen.

Dicsérem az URat! Hálát adok az ÚRnak teljes szívből a becsületes emberek és a gyülekezet közösségében. - 111. Zsoltár 1.

A Hálaadás ünnepe után és közeledve az egyházi év végéhez, jó dolog a múltba tekinteni, vizsgálódni a történelemben, hogy összefüggést keressünk életünk és az ünnepek jelentése között. Keresd Istent az otthonod legcsendesebb zugában, a gyermekek nevetésében, a gyülezeti tagok templomi imádságában. Emlékeztessük egymást, hogy jó hálásnak lenni az év minden napján.

Annak ellenére, hogy  a létszükséglethez gyakorlatilag mindenünk megvan, mégis vannak problémáink és fájdalmaink. De feltehetőleg egyik problémánk sem olyan súlyos, ami közvetlen veszélyt jelentene életünkre, mint ahogy azt az első Amerikába zarándoklók tapasztalták, amikor a hideg, téli időben partra szálltak az új kontinensen. Ezeknek a kivándorlóknak csak a fele élte túl az első évet. Miközben a helyi indián lakosság köréből barátokra is találtak, igazi támaszuk az Istenbe vetett hitük volt. Hitük azt tanácsolta nekik, hogy ne panaszkodjanak, inkább boruljanak le Isten előtt és hálás szívvel dícsérjék Istent a lehetőségekért, a vallási szabadságért, amit Amerika jelentett számukra.

Ebben a mai zsoltár versben lelkesítő szavakra lelünk, amelyek arra tanítanak bennünket, hogy mindig bízzunk Istenben.Hozzá forduljunk először és utoljára, hiszen sem tárgy, sem emberi hatalom és még saját magunk ereje és tudása is csak ingoványos talaj, ami előbb vagy utóbb meginog a lábunk alatt. Ebben az életben csak Isten által találunk igaz bölcsességet, bátorságot, békét és reménységet. Ezért imádjuk Istent szeretett gyülekezetben és adjunk hálát az Úrnak mindig, hiszen Ő a mi védelmezőnk, megmentőnk, gyógyítónk, aki bennünket az örökvalóságba emel a királyok királya, a mi Urunk és Megváltónk, a Jézus Krisztusban.
 
Imádság

Dícsérlek Téged, édes Istenem minden lélegzetemmel és bízom benned életet adó és az igazakat védelmező Isten. Ámen.