“Let us not become weary in doing good.” – Galatians 6:10
In the summer time families take some time off and disconnect for a short time from the pressure of the working days. However, even during the time of relaxation it is important to remain committed to God and to serving the Lord. To live accordingly, I would like to share the thoughts of Margaret Zuckosky, an elder of a Presbyterian congregation that she wrote in a church bulletin many years ago.
To be a member of the church is not something to have, but rather something to be, the most important thing to be. By joining hands with members of the church, I find a richness of spirit that I can never know by isolation. In serving the whole, I find myself becoming whole again. I no longer separate my spirit, God and the church, because they all flow together. God’s love for me sustains and anchors me during life’s complexities. It is His love which empowers me to touch the hearts of others. My love for God is the foundation of all that I do and all that I am. By giving our time, talents and financial resources to the church, the lives that we touch help create a more Christ-like community. I can imagine a world and all its beauties where once everyone embraces Christ.
,,A jó cselekedetben pedig ne fáradjunk el ” – Galatákhoz 6:9
A nyári hónapokban, amikor a családok egy rövid időre szabadságra mennek és kikapcsolódnak az év kimerítő terhei alól, a hitélet nem áll meg. A kikapcsolódás ideje alatt is fontos kell legyen számunkra az Úr és a szolgálat, a jó cselekedet, ami nem lehet fárasztó, sokkal inkább frissítő a hívő számára. Erről tanúskodik egy presbitáriánus testvér is, Zuckosky Margaret is, akinek gondolatai egy vasárnapi egyházi hirdetőben jelent meg évekkel ezelőtt.
Az egyháztagság az nem valami, amit az ember birtokol, hanem inkább egy identitás, a legfontosabb dolog, ami jellemzi a keresztyén embert, az Istenhez tartozás. A gyülekezethez tartozni a Szentlélek áldása, ami gazdaggá tesz és amit a templomi közösségen kívül lehetetlen megtapasztalni. Mindenki felé odaadással, jó szándékkal fordulok, ami kiegészíti életem és újra és újra egésszé varázsol. A jó cselekedet által a szürke hétköznap is üneppé válik, úgy mint a vasárnap, amikor az ember a templomban lelkileg feltöltődik. Átérzem Isten szeretetét, ami szilárd talajt biztosít számomra és életben tart az élet különböző, bonyolult helyzeteiben. Isten szeretete az, ami erőt ad nekem arra, hogy mások szívét is boldoggá tegyem. Isten iránti szeretetem az, ami az alapja minden szolgálatomnak másokért. Időt, munkát, anyagi javainkból áldozni a templomért, mások életét pozitívan befolyásolja, ami által épül Isten országa. Számomra nem álom, hanem valóság az a világ, ahol minden szép és jó egyesül és legyőzi a gonoszt, amikor mindenki a Jézus Krisztust keresi, megtalálja és követi a Szentlélek által.
Copyright © 2016, by Rev. Tamas Devecseri, all rights reserved
RSS Feed